Az akhal-teke

1. Történeti áttekintés

 

Az akhal-teke ló a világ legősibb kultúrlovainak leszármazottja, ábrázolása már az időszámítás előtti leletekben is fellelhető Az akhal-teke elnevezés ugyan viszonylag friss, hiszen a fajta első zárt törzskönyvét 1935-ben készítették, de a korábbiakban használt „turáni ló” elnevezés a közép-ázsiai régió legnemesebb, legértékesebb lovait foglalta magába.

Közép-Ázsia történelme állandó hódítások történelme. 2500 év alatt egymást követték a szkíták, a párthusok, hunok, türkök, mongolok, majd ismét a türkök. A nyelv, a kultúra, a művészetek mind változtak a hódítókkal. Egyetlen dolog nem változott – a ló. Minden kultúra, amely kapcsolatba került ezzel a fajta lóval, elismerte és értékelte felülmúlhatatlan sebességét, hihetetlen kitartását, intelligenciáját, gazdájához való lojalitását és rettenthetetlen bátorságát. Ez a ló volt a jómód szimbóluma, a túlélés záloga és állandó büszkeség forrása.

2. Küllemi leírás, tulajdonságok, kiváló egyedek

 

A fajta küllemében is egyedülálló, külső vonásai alapján más fajtákkal nem összetéveszthető. Ezek a küllemi vonások sokszor a keresztezett egyedeknél is annyira nyilvánvalóak, hogy azonnal felismerhető az ahal-teke ős.

Az akhal-teke vékony, szikár, finom felépítésű ló, egyenes vagy enyhén kos fejjel, hosszú, keskeny, magas illesztésű nyakkal, - jellemző a domború torokél, amely sokszor képezi kifogás tárgyát a nyugati típusú lovakhoz szokott szemlélő szemében – kifejezett, hosszú és jól izmolt marral, hosszú háttal, és csapott, de izmos farral. A mellkas keskeny és sekélynek tűnik, de tekintve a fajta galopperedményeit és végtelen állóképességét ez nem minősíthető hibának. Jellemzőek a fajtára a hosszú, szikár végtagok, száraz, nem széles, de jól fejlett izületek, acélos inak, kemény, szabályos paták. Ugyancsak jellemzője az élénk tekintet, - szemeik nagyok, kifejezőek és enyhén mandulavágásúak – és a mozgékony, hosszú fül.

Szőrzetük rendkívül finom, rövid, jellegzetesen fémfényű, a fakó, pej, sárga árnyalatainál aranyos, a szürke árnyalatainál ezüstös csillogású. Hosszú szőreik is finom szálúak, rövidek, mind a farok, mind a sörény ritka szőrzetű.

Rendkívüli színgazdagság jellemző a fajtára, a leggyakoribbak a pej (27,6%), a szürke (23,6%) és a fakó (17,5%) különböző árnyalatai.

 

Nagyon mozgékony, élénk, robbanékony lovak jellegzetes puha, rugalmas mozgással. Lépésük laza, hosszú, ügetésük szabad, pásztázó jellegű, szinte mozdulatlan törzzsel, vágtájuk könnyed és hosszú.

Rendkívüli eleganciája és intelligenciája különösen alkalmassá teszi a fajtát a díjlovaglásra, de díjugratásban is komoly eredmények bizonyítják tehetségét.

Hatalmas állóképessége és kitartása a military és távlovaglás területén történő kipróbálását is indokolja. Ugyanakkor korlátot jelenthet egyrészt kis mérete (mének: 158/176/19,1 , kancák: 157/176/18,8), másrészt esetenként a nehéz lovagolhatóság. Az akhal-teke ló nem való minden lovasnak, érzékenysége és intelligenciája miatt olyan lovast igényel, aki nem sporteszköznek, hanem „csapattársnak” tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.

 

A fajta kiváló képviselői voltak:

 

Poligon, aki hosszú ideig tartotta a csúcsot magasugrásban a volt Szovjet-unióban 212 cm-rel,

Perepel 1950-ben 8 méter 78cm távolugró rekordot állított fel,

Penteli, Goknar és Poszman szintén kiváló ugrólovak voltak

Absent 1958-ban Aachenben 2. helyezett volt, az 1960-as Olimpián Nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben Tokióban bronzérmet díjlovaglásban (említésre méltó, hogy Abszent 2 éves korában galoppon is versenyzett, 5 versenyéből 1db első, 1 db második és két darab harmadik helyet szerzett. 1955-1968-ig, azaz 16 éves koráig sportkipróbálás alatt),

Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert,

Káplán 2-től 7 éves koráig versenyzett, 26 versenyéből 16-szor első, 3-szor második, és 5-ször harmadik lett, 1400-4000m-es távokon,

Magdan (Karakír) 1952-ben a Közép-ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán 50 km-en második lett 1 óra 30 perc 51 másodperc eredményével,

Akbar ( Az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja ) Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött,

1935-ben egy akhal-tekini lovakon lovagló lovascsapat 84 nap alatt tette meg a 4300 km-es utat Ashabadtól Moszkváig.

 

Szerző: Schütz Sarolta

Árgyélus, akhal-teke mén